2021. július 22-25. Svédország, Gällnö, Harö, Brändö a stockholmi szigetvilágban
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2021. júl. 22. Waxholm - Gällnö
Délután lett, mire összekaptuk magunkat, és megváltunk a waxholmi kikötő kényelmétől. Ide-oda kacsáztunk a szigetek sűrűjében a kitekert orrvitorlával, és csak kapkodtuk a fejünket a szokatlan mennyiségű hajó, főleg motoros jacht láttán.
Bár a tengeri hullámzásból semmit sem érezhettünk, olyan sűrű szigetláncolat állja útját, az elszáguldó motorosok és kompok pótolták némiképp.
A part közelsége gondoskodott egyéb látnivalókról, a waxholmi stílusú színes faházak minden szigeten visszaköszöntek.
A vörös színű festékről kiderült, hogy a Stockholm közelében fekvő Falun nevű város rézbányájából származik. A középkor óta működő bányaterület ma a UNESCO világörökség része.
A szigetek egy része természetvédelmi terület, mai választottunk, Gällnö is közéjük tartozik.
A két napja tartó megfázás miatt gyengének érzem magam, nincs lázmérőnk, ezért a hajó hőmérőjével mérem a testhőmérsékletem, ami 36.9-et mutat. Korán lefekszem.
2021. júl. 23. Gällnö - Harö
Reggel korán kelek, mint ahogy már Waxholmban hozzászoktam. Tegnaphoz képest csak annyi a változás, hogy nem érzek szagokat, ízeket, pontosabban az orrváladékom szagát érzem, ami eldugaszolja az orrjáratomat. Nálam a nátha minden alkalommal ezzel jár, így nem pánikolok, hogy covidos lettem, pláne, hogy maradt a gyakori tüsszögés is. De azért elolvasom egy orvosi oldal összehasonlító táblázatában a covid, az influenza és a nátha tüneteit. Csak megerősít.
Reggelit készítek, tea, tükörtojás, zöldségek. Dénessel a mögöttünk húzódó partra evezünk, és a telefonos app, a Windy Maps segítségével körtúrázunk egyet a szigeten. Lassú tempóban bandukolunk, az én esetemben a gyengeség miatt, Dénesnek pedig a talpával van problémája, csontkinövés zavarja már egy hónapja. De mindketten menni akarunk, így örömmel vánszorgunk, hol a fenyőtüskés, süppedős, puha ösvényen, hol a gránitsziklákon, és áfonyázunk, amikor kedvünk tartja. Kár, hogy az ízét már nem érzem, csak annyit, hogy édes és savanykás. A négy alapíz megmaradt.
Gällnö Waxholmhoz képest egy újdonságot tartogatott a számunkra, második hajónk és honlapunk névadóját, melamphyrumot, azaz csormolyát:
A repülőút előtti hétvégén Krisztával túráztunk a Mátrában, és a Sirok-Kékestető szakaszon csormolyákra bukkantunk. Most megismétlődött az élmény, de ezúttal Dénessel egy svéd szigeten :-)
Faluni vörös színű faház itt is:
Dénes úszik egyet, aztán ebéd, szieszta, majd a 20 literes fekete zuhanyzónkban felmelegített vízből fürdök a kokpitban. Utána indulás tovább egy újabb szigetre.
Ezúttal a választásunk Haröre esett, mert egész nagy, sok ösvényt mutat a térkép, és át lehet menni egy pici hídon Storö szigetre is.
Igazából nincs nagy különbség a szigetek között. Dénesnek mondtam, hogy olyanok nekem, mint amikor karácsonykor a mézes sütemény tésztáját kinyújtom, és mindannyian különböző formákat vágunk ki belőle, majd más-más módon díszítjük őket cukormázzal, csokireszelékkel, vagy épp semmivel. Így bár mindnek ugyanaz az alapja, az íze, mégis mindegyik más lesz kicsit. Ezeket a kis másságokat keressük, amikor a térképen próbálunk kiszemelni egy újabb szigetet.
Ma szél felé kell haladnunk, rengeteget krajcolunk. Szűk a hely a szigetek között, csak néhány percig tudunk menni egy takkon a szél felé, aztán már fordulni is kell. Dénes folyamatosan zihál, a nagy génuát a fordulásokkor áthúzni, és az új takkon becsörlőzni kemény munka a 15-20 csomós szembeszélben. Közben a hatalmas forgalomra is figyelni kell, száguldoznak a motorosok, jönnek-mennek a kompok és a vitorlások. Ez utóbbiak a legtöbben motoroznak a szél felé, de akad néhány, aki velünk együtt vitorlázva küzdi magát előre. Feltűnően sok hajónak van itt önváltós orrvitorlája, azt nem kell áthúzni forduláskor, most megértettük, miért :-)
Haröhöz közeledve végre elértünk egy olyan területet, ahol tágasabb. Igaz, keményen dönti a hajót a szél továbbra is, de legalább nem kell fordulgatni a helyhiány miatt.
Harö békés öblében:
2021. júl. 24. Harö
Ma jobban vagyok, nincs hőemelkedés érzésem, eddig nem esett jól, ha öltözködés vagy fürdés közben hozzáértem a felsőtestem bőréhez vagy Dénes tette ugyanezt, de ma reggelre ez megszűnt. Az orrduguláson a reggeli tea és az otthonról hozott tengervizes orrspray segített némiképp.
A szigeten sétálunk délelőtt, amíg Dénes talpa bírja. A gránitsziklák a kedvenceink, az áfonyából pedig nem tudunk eleget enni, mert a szokatlanul nagy méretű szúnyogok és böglyök nem hagyják.
Harö is tartogatott meglepetéseket, kezdve az őzekkel, amik elszaladtak előttünk, majd a kakaskukorékolás volt a következő, ezt követte egy sötétvörös mókus. A vadászlesek és a hószánok is újdonság volt. Talán, ha 30 ház van összesen a szigeten, de ebből néhányon látszott, hogy nem csak a nyarat töltik bennük.
A fáknak a grániton nehéz dolguk van, de minden repedésbe bekerült kis földdarabon próbálnak megnőni. Laposan szétterülő gyökerük azonban alkalmatlanná teszi, hogy sokáig éljenek.
Egy helyen gyapjúsások lengedeztek a szélben. Skóciában sokat láttunk belőlük a lápos, mohás réteken. Ott nem tudtam volna száraz lábbal megúszni egy ilyen fotót, itt a meleg napsütésben és a csapadék hiányában teljesen kiszáradtak a mohák.
A sok banán egyszerre érett meg, készül belőlük a banános palacsinta a hajó konyhájában:
Délután Dénes nekilát a hajó fúrásának. A mélységmérő szenzorát kell beszerelnie. A modern mélységmérők és halradarok nagyteljesítményű jeladói könnyen átlátnak az üvegszálas hajók testén, elegendő őket belülről a hajótesthez ragasztani, nem kell a hajót kiemelni és a testet kifúrni. A mi Laurinkoster 32-nk azonban nem tömör üvegszál, hanem szendvicsszerkezetű, ezen a jeladó nem lát át.
Dénes több helyen kipróbálta, de nem járt sikerrel. Vazelinnel kente be a jeladó felületét, és hozzányomta a testhez, de hiába. Végül az indulásunk előtt a waxholmi kikötőben Ragnartól (ő is egy Larinkoster 32 tulajdonosa) kaptunk egy jó ötletet, ő is így oldotta meg a saját hajójában.
Kivágta a belső üvegszálréteget, kikaparta a rétegek közötti szigetelést, és a megmaradó külső réteghez ragasztotta hozzá a jeladót. Ez az ötlet Dénesnek is nagyon megtetszett, de persze félt az első fúrástól, nehogy véletlen átfúrja a hajótestet, és elsüllyessze a hajót.
Kár volt aggódni, minden simán ment.
Végre tudjuk mérni a mélységet, ami a horgonyzás miatt nagyon fontos. Dénes számára két olyan elektromos kütyü van, ami nélkül nem szívesen indul útra a tengeren, ez a GPS és a mélységmérő. Minden más mellékes.
Az a sárga töltelék a divynicell, ez van az üvegszálhoz ragasztva. Szerencsére a mi hajónkban ez van, és nem balsafa. A divynicellnek az az előnye a balsafával szemben (amit a leggyakrabban használnak szendvicsnél), hogyha víz jut a két üvegszálréteg közé, nem rohad el, nem tud a víz szétterjedni, mivel nem szívja magába.
21.45, megy le a nap:
2021. júl. 25. Harö, Storö, Brändö
Nálam tegnap már megszűnt a gyengeség, Dénes viszont reggelre kelve elkezdett tüsszögni, orrot fújni, és gyengének érezte magát. De az én példámat követve, azt mondta, hogy ő se hagyja el magát, mehetünk ki a partra túrázni. Szerencsére a talpa is bírta, hogy átsétáljunk Storőre. Útközben szaladgáltam az ösvényeken, és a fahidakon 2 x 20 fekvőtámaszt lenyomtam, ezen láttam, hogy az erőm tér vissza, ha a tegnap elvesztett szaglásom nem is. Gránitsziklákon visz az ösvény, amit könnyű követni jelzés nélkül is, mert ott hiányzik a moha:
Gránitsziklákon visz az ösvény, amit könnyű követni jelzés nélkül is, mert ott hiányzik a moha:
Álminak tetszenének ezek a szigetek, ahol quaddal közlekednek a szigetlakók az áfonyásban és a sziklákon egyaránt.
Dénes ebéd után sziesztázott egyet, és bár gyenge, azt mondja, egy vitorlázás még belefér.
Elhaladunk Härö, majd Storö mellett, és a lakatlan Brändö keleti oldalán megkeressük a waxholmi kikötőnk klubja által fenntartott stéget és szaunát. Sajnos 2 hely van a stégnél, egy helyen pedig a sziklához lehet állni, több hely nincs, és mind a három foglalt, így mennünk kell új helyet keresni. Végül a sziget ÉNy-i oldalán dobunk horgonyt. Kievezünk, majd elsétálunk a pókhálókkal beszőtt, ösvény nélküli moha- és áfonyadzsungelben a keleti oldalra a vitorlásokhoz.
A száraz mohabuckák ropognak a lábunk alatt.
Dénes kipurcanva ér vissza a dinginkhez:
Eddigi szigetek, ahol jártunk:
